Coaching két lábon és hat lábon

Jobb fej vagy a kutyáddal, mint magaddal?

2020. június 23. - Nyíri Gabi

cover_2020_june_ep_25_jobb_fej_vagy_a_kutya_ddal_mint_magaddal_big_1.jpg

A kutyások gyakran megengedőbbek a kutyájukkal szemben, mint amilyenek saját magukkal. Vajon hova vezethet, ha nem csak a kutyázásban húzod le magadat? Mire figyelj, hogy ezt elkerüld?

Röviden:

Biztos vagyok benne, hogy a kutyák esetében téged is borzasztóan zavar, amikor valaki nem tisztelettel beszél róluk, csak arra koncentrál, ami nem megy nekik, vagy rendszeresen értelmetlen dolgokat kér tőlük. És azt vajon észreveszed, amikor te csinálsz ilyesmit saját magaddal? Ezekre figyelj:

  • Fogalmazz előrevivő módon! Arra koncentrálj, amit el szeretnél érni ahelyett, amit szeretnél elkerülni. Az előbbi a cél felé visz, az utóbbi csak folyamatos önellenőrzésbe tol.
  • Kérj értelmes dolgokat! Az elméd úgy működik, hogy bármit kérsz tőle, szállítani fog. Ha nem jó kérdéseket teszel fel magadnak, nem jó válaszokra fogsz jutni.
  • Figyeld, és ismerd el az előrehaladást! Ez fog haladás érzést és motivációt adni, enélkül olyan lesz az egész, mintha csak a vizet taposnád.
  • Beszélj magadról tisztelettel! Könnyű lehúzni magadat a sztorikkal, amiket magadról mondasz. Könnyebb ezt elkerülni, ha elkülöníted a viselkedésedet, teljesítményedet a jellemedtől.

Nézd meg a videót a részletekért, de a jólléted és az eredményességed érdekében legyen az a minimum, hogy magaddal is vagy annyira jófej, mint a kutyáddal!


Ha szívesebben fejlődsz olvasás útján:

A kutyaiskolában rendszeresen tapasztalom, hogy a gazdik egyszerűen megengedőbbek a kutyájukkal szemben, az ő teljesítményével szemben, mint amilyenek saját magukkal. Hogy néz ez ki? Úgy, hogy az edzésen elkezdenek arra panaszkodni, hogy itt velünk van a baj, a kutya mennyivel ügyesebb lenne: ezt ők már megint hogy elrontották, megint hogy nem tudták megjegyezni, és különben is, ők azok, akik masszívan hátráltatják a kutyát. Pedig az igazság az, hogy kutyaiskolába mindenki azért jár – kutya is, gazdi is –, hogy a saját részét megtanulja. És ez az agility-re hatványozottan igaz.
Arra mindig nagyon figyelek, hogy ezt a kifejezésmódot, ezt a gondolkodásmódot és ezt a szóhasználatot az agility pályán igyekszem helyre rakni. Mert szerintem az nem visz előre, hogy ha egy csapatban valakiről elismeréssel és tisztelettel beszélünk, valakinek meg csak a hibáit emlegetjük föl: nem vagyunk hajlandóak azt elfogadni, hogy neki is joga van például valamiben kezdőnek lenni, vagy éppen joga lenne ahhoz, hogy ne a legjobb napja legyen, és ezen keresztül ne a legjobb formáját hozza.

Igen ám, de az a gyanúm, hogy ez ennél egy sokkal szélesebb körű jelenség, tehát valószínűleg nem csak arról van szó, hogy a kutyások csak a kutyázásban hajlamosak jobb fejnek és megengedőbbnek lenni a kutyájukkal szemben. Hanem ez valószínűleg egy általános jelenség, ezért összeszedtem azokat a dolgokat, amiket a saját gondolkodásodban remekül tudsz művelni annak érdekében, hogy jobb fej legyél a kutyáddal, mint amilyen saját magaddal. És ugyanúgy, ahogy ez az agility-ben nem visz előre, az élet semmilyen területén sem visz előre, úgyhogy fontos lenne, hogy ezekről a szokásokról szépen letanulj és ne hozd magad rosszabb helyzetbe az által, ahogyan saját magadról gondolkozol. Nézzük, hogy mik is ezek a dolgok egészen pontosan!

1. Egyértelmű és előrevivő kérések: Először is a kutya felé egyértelmű és értelmes, tömör kéréseket fogalmazol meg. Megmondod, hogy mit szeretnél. Nagyon hamar megtanulod a kutyás karriered során, hogy az esetek többségében nem működik, hogyha azt mondod a kutyának, hogy mit ne csináljon. Mert sokkal egyértelműbben tudod a viselkedését és a működését vezetni, ha minden helyzetben azt mondod neki, hogy mi az, amit vársz tőle. Nagyon furcsának hangzik például, amikor egy gazdi azt mondja a kutyájának, hogy „Ne ugrálj fel...!” vagy „Ne ugass már állandóan...!” Van benned egy hiányérzet, azt várod, hogy mondja ki a gazdi, hogy mi az, amit pontosan elvár a kutyától.
És mindettől függetlenül a saját gondolkodásodban nagy valószínűséggel a magadnak szóló utasításokat nagyon sokszor mégis tagadó formában fogalmazod meg, vagyis úgy, hogy mit ne csinálj. Lefogadom, hogy a te fejedben is megfordult már, hogy „jaj istenem, csak el ne rontsam”, „jaj istenem, csak ki ne öntsem”, „jaj istenem, csak bele ne süljek az előadásomba”. Ez azonban arra készteti az elmédet – és így téged –, hogy ahelyett, hogy egy kényelmes és harmonikus módon dolgozhatna a cél felé, amit le kell szállítania, folyamatosan önellenőrzésben legyen, hogy ugye nem csinálod éppen ebben a pillanatban azt, amit nem szeretnél csinálni.
Tehát a saját működésedben igyekezz kiirtani azokat a megfogalmazásokat, hogy mi az, amit ne csinálj, és helyettesítsd be azzal, amit szeretnél, hogy az eredmény legyen! Mert ezzel megkönnyíted a saját elméd működését, és ezen keresztül nagyobb esélyed van arra, hogy jobb eredményt érj el.

2. Értelmes dolgokra kéred: Aztán a második dolog, hogy a kutyát nem szoktad értelmetlen dolgokra kérni. Értelmes dolgokra kéred, és hogyha nagy szavakat akarunk mondani, akkor ezt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy nem vársz tőle hülyeségeket. Azáltal, hogy tudod befolyásolni a kutya viselkedését, tudnál tőle olyan dolgokat kérni, amik nem hogy nem előrevivőek, de akár még veszélyesek is. Egy relatíve magasan képzett kutyát valószínűleg ki tudnál ugratni mondjuk egy nyitott ablakon, és mégsem fogod csinálni vele. Főleg azért nem, mert belátod, hogy ha rászoktatod, hogy az ablakon keresztül lehet közlekedni, akkor is jó eséllyel meg fogja próbálni, amikor csukva van az ablak. Volt olyan kutyás ismerősöm, aki mondta, hogy bizony-bizony azután a pillanat után, amikor egy szép hétvégén a kutyája távozott a becsukott ablakon keresztül, kellett keríteni egy üvegest.
Bár a kutyát nem kéred értelmetlen és veszélyes dolgokra, a saját működésedben ez pontosan benne lehet. Hogyan néz ki ez a saját működésedben? Nem azt fogod kérni magadtól, hogy mássz ki a csukott ablakon – az már valami egészen komoly szélsőség lenne. A saját működésed befolyásolásának módja az elméd szintjén az, hogy milyen a kérdéseket teszel fel magadnak. És az a helyzet, hogy az elme működése olyan, hogy bármilyen kérdést teszel fel, erre az elme igyekszik szállítani neked egy választ. És ha szokás szerint nem előrevivő kérdéseket teszel fel magadnak, akkor az elméd remek partner lesz abban, hogy nem előrevivő válaszokat fog neked leszállítani. Tehát idézőjelben „hülyeséget” kértél az elmédtől egy nem jó kérdésen keresztül, és fog neked „hülyeséget” szállítani a nem megfelelő válaszok formájában.
Milyenek a nem előrevivő kérdések? Amik nem támogatják azt, hogy haladj a célod felé, nem támogatják azt, hogy jól érezd magad, Tipikus példa, hogy „Má’ megint miért történt ez velem...?” Az elméd elő fog állni mindenféle fura magyarázattal és olyan érvekkel, amik egyáltalán nem fognak téged építeni, meg nem fogják az önbizalmadat erősíteni. Ilyen kérdés még a „Miért vagyok én ilyen szerencsétlen...?”, a „Mikor lesz már ennek vége...?” vagy a „Miért vagyok én csupa hülyével körülvéve...?” Na ezek azok, amik nem visznek előre egy cseppet sem, viszont abba az irányba eltolják a gondolkodásodat, hogy ezekre a nem előrevivő kérdésekre termeljen nem előrevivő válaszokat.
És mivel ezt nem csinálod a kutyádnál, érdemes nem csinálod saját magadnál sem.

3. Figyeled az előrehaladást, és elismered: Az is ott van, hogy a kutyád esetében kifejezetten keresed a pozitívumokat és az előrelépéseket. Megtanuljuk, hogy a kutyázásban szükség van arra, hogy promt jutalmazzunk, amint látjuk azt a viselkedést, ami nekünk tetszik – vagy annak a viselkedésnek az előjelét. Egyrészt tudjuk, hogy ez micsoda, másrészt készen vagyunk arra, hogy ezt ott és akkor rögtön elismerjük. Ez jót tesz a motivációnak, ad egy haladás érzést, és egy remek alapot arra, hogy megerősítsük azokat a dolgokat, amik nekünk tetszenek, hogy abból egyre-egyre több történjen. Ugyanerre szükség van a saját működésed, a saját viselkedésed esetében is: hogy elismerd – észrevedd és nyugtázd a saját sikereidet és a saját előrelépéseidet. Az hagyján, hogy a kutya milyen szépen ugrott, de te milyen szépen vezetted!
És ugyanez jelen van a kutyázáson kívül mindenütt másutt is. Kell, hogy figyelmed legyen arra, hogy mennyiben léptél előre azon a területen, amin szeretnél haladni, mert ez az, ami meg fogja adni neked azt a motivációt, ami értelmessé teszi, hogy egyáltalán időt, energiát fektess bele. Ennek hiányában az lesz az érzésed, hogy csak taposod a vizet, és nem jutsz egyről a kettőre. Mert mindig, minden területen van hova továbbfejlődni, mindig fogsz látni utat magad előtt, hogy oda még el lehetne menni. Igen ám, de ezt az utat csak akkor leszel motivált bejárni, ha közben azon van figyelmed, hogy onnan, ahonnan indultál, mostanra már idáig eljutottál. Tehát ha szeretnél motivált maradni, és nem szeretnéd azt az érzést előállítani, hogy csak taposod-taposod a vizet, és nem jutsz sehova, muszáj ugyanazt csinálnod a saját működésed kapcsán is, amit a kutyád esetében szoktál: van figyelmed az előrelépésen, és azt az előrelépést azonnal elismered és jutalmazod.

4. Tisztelettel beszélsz róla: Az utolsó dolog, hogy a kutyádról alapvetően tisztelettel beszélsz. Ha valakinek mesélsz róla, nem fogod mindenféle szerencsétlen lúzernek beállítani még akkor sem, ha egyébként épp nem vagy elégedett a viselkedésével, vagy nem vagy elégedett a teljesítményével. Mert a kutyád esetében úgy gondolkozol, hogy elkülöníted a kutya lényét, a személyiségét, az ő létezését a teljesítményétől és a tudásától. És ez oda vezet, hogy nem kezded el őt megcímkézni, és nem kezdesz el jellembeli címkéket ráaggatni azáltal, amit éppen a viselkedése szintjén tapasztalsz. Ez azért fontos, mert azt tudod, hogy a viselkedés és a tudás változtatható, míg a jellembeli dolgok marha nehezen – ahhoz alapvetően az az elképzelésünk kapcsolódik, hogy nem fogjuk tudni megváltoztatni.
Éppen ezért fontos arra is odafigyelned, hogy magadról milyen sztorikat mesélsz. Egyrészt az embereknek, akik a környezetedben vannak, és másrészt saját magadnak. Fontos, hogy ugyanolyan tisztelettel beszélj saját magadról saját magadnak is, és ugyanúgy elkülönítsd a jellemedet, a létezésedet a jelenlegi képességeidtől, tudásodtól és a teljesítményedtől. Mert a jellembeli dolgok nem igazán változtathatóak, viszont a tudásod, a készségeid, képességeid gyakorlással, szisztematikus fejlesztéssel igenis javíthatóak.
Ne vedd el a saját motivációdat, és ne rombold le a saját önbizalmadat azon keresztül, hogy megcímkézed magadat nem előrevivő módon, úgy ahogy a kutyáddal egyébként sose tennéd!
Biztos vagyok benne, hogy a kutyák esetében téged is borzasztóan zavar, amikor valaki nem tisztelettel beszél a kutyájáról. Legyen az a minimum, hogy ugyanolyan tisztelettel beszélsz saját magadról, és ugyanakkora hangsúlyt fektetsz arra, hogy ne mosd össze a teljesítményedet és a viselkedésedet a jellemeddel, mint amit a kutyáknál alapnak veszel! Így te is sokkal-sokkal jobban fogod érezni magad minden helyzetben akkor is, amikor még van hova előrelépni.

Szóval vedd sorra ezeket a dolgokat! Vajon mennyire jellemző rád, hogy legalábbis bizonyos tekintetben jobb fej vagy a kutyáddal, mint saját magaddal? Ha azt veszed észre, hogy bizony-bizony ezek jellemzőek rád, akkor az első lépés az, hogy határozd el, hogy el fogod hagyni őket a viselkedésedből! Erre időről-időre emlékeztesd magad! Futtasd végig a nap végén, hogy vajon mennyire volt jellemző az, hogy leírtad magad, hogy nem gondoltál magadra tisztelettel, hogy nem értelmes dolgokat kértél magadtól, hogy nem előrevivő kérdéseket tettél fel, hogy azt mondtad, amit elkerülni szerettél volna ahelyett, amit elérni szerettél volna. Monitorozd magad ilyen szempontból és szépen-szépen le fogsz tanulni erről a nem előrevivő szokásrendszerről!

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!