Coaching két lábon és hat lábon

Változtass kutyás módon!

2020. június 16. - Nyíri Gabi

blog_2020_june_ep24_va_ltoztass_kutya_s_mo_don_1.jpg

Kutyás vagy, és mégis nehezedre esik változtatni a saját működéseden? Pedig a kutyád tanítása során egy csomót tanultál a viselkedés alakításáról. Igen, vesd be magadnál is ugyanazokat az elveket!

Röviden:

Aki a kutyája tanításával foglalkozik, menet közben egy csomó mindent megtanul a viselkedés alakításáról és megváltoztatásáról. Emellett sok kutyásnak jelent mégis nehézséget a saját működésük megváltoztatása – ráadásul úgy, hogy az tartós is legyen. Íme az elvek, amik működnek a kutyázásban és nálad is:

  • Értsd meg a viselkedés hátterét! Kerülj képbe a szituációs tényezőkkel, és azzal, hogy mi az a cél, amit elérsz, a szükséglet, amit kielégítesz – az egyébként általad nem kedvelt – működéseddel.
  • Ne csinálj belőle identitást! Egy viselkedésbeli dolgot, egy szokást, meg tudsz változtatni, de ez nem megy akkor, ha tulajdonsággá formálod, és az éned részévé teszed.
  • Kell helyette valami más! Egy új viselkedéssel csak akkor tudsz felváltani egy régit, ha az legalább olyan jól szolgálja a céljaid elérését, a szükségleteid kielégítését, mint a régi. Ezért csinálod őket, ugyebár.
  • Legyen türelmed és stratégiád! Nem, nem fog feltétlenül menni máról holnapra, egy lépésben vagy erőfeszítés nélkül. Sőt, lehet, hogy egyedül sem. És ez teljesen rendben van.

Nézd meg a videót a részletekért, de azért hasznos tudatosítani, hogy milyen elvek mentén dolgozol a kutyázásban, mert pontosan ugyanezek az elvek a kezedre játszanak akkor is, ha nem a kutyád viselkedéséről van szó, hanem a sajátodról!

Ha szívesebben fejlődsz olvasás útján:

Azok a kutyások, akik foglalkoznak a kutyájuk tanításával, menet közben szükségszerűen egy csomó mindent megtanulnak a viselkedés működéséről és arról, hogy hogyan lehet a viselkedést megváltoztatni. Ettől függetlenül mégis tök sokszor hallom kutyásoktól, hogy még nekik is nehéz a saját viselkedésüket megváltoztatni – ráadásul úgy, hogy ez tartós is legyen. Éppen ezért azt gondolom, hogy hasznos tudatosítani, hogy mit csinálsz, mit használsz a kutyázásban, ott hogyan gondolkozol, hogyan cselekszel, merthogy pontosan ugyanezek az elvek a kezedre játszanak akkor is, ha nem a kutyád viselkedéséről van szó, hanem a sajátodról.

1. Értsd meg! Az első és legfontosabb dolog az, hogy a kutyád viselkedését igyekszel mindig megérteni. Tisztában vagy azzal, hogy a kutya reakciója kapcsolódik ahhoz, hogy mi történik a környezetében, és azt is tudod, hogy a kutya viselkedése általában nem minden céltól független, hanem valamire irányul, amit a kutya el szeretne érni.
Mondok két példát, és így rögtön helyre fog kerülni az egész: Amikor látsz egy kutyát koldulni, akkor pontosan tudod, hogy itt az történik, hogy a kutya megtanulta, hogy ha a „rögtön éhen halok” arcát mutogatja, akkor ezzel el fogja érni, hogy bizony-bizony kap abból a szendvicsből. „Éhen halok” arc – szendvics. Ennél egy picit komplexebb dolog talán Skill példája. Biztosan tudod, hogy ő egy mentvény, vagyis egy menhelyről jött, és neki az volt a védjegye a menhelyen, arról ismerték őt, hogy fel-alá hurcolja a tányérokat és mindent, ami mozdítható a kennelben. Ezt rögtön úgy kezdtük el értelmezni, hogy ő egy erősen apportos kutya, és az apportossága nem volt ledolgozva, tehát neki ezzel az ide-oda hurcolással az volt a célja, hogy az apport ösztönét, ezt a késztetését valahogy kielégítse. Tányér hurcolása – apportosság ledolgozása.
Ugyanez a logika igaz a te viselkedésedre is. Van egy nagyon-nagyon szemléletes példám: jó régen egy ügyfelem arról mesélt – egy tök sikeres üzletembert képzelj el –, hogy általában mindig nagyon pontos, de a fontos találkozóról valahogy mindig elkésik. Mindent megpróbált már: emlékeztetőt állított be, taxival ment, BKV-val ment, gyalog ment... Próbáld időben megérkezni – sosem jött össze. Megkérdeztem tőle, hogy hogy néz ki az a helyzet, amikor egy ilyen tök fontos találkozóról elkésik. Hát, hogy akkor az van, hogy bemegy, és magyarázkodik, és elnézést kér, és elmondja, hogy ő hogy szégyelli magát...
Mondtam nekik, hogy nézd, nem lesz szép, amit mondani fogok, de szerintem te a fontos találkozókról azért késel el, mert ezzel irányítod magadra a figyelmet. Mert ha csak bemennél időben, mint mindenki más, akkor nem irányulna rád akkora nagy figyelem, és nem ugranál ki a résztvevők közül, és nem lenne neked olyan könnyű továbbmenni. Azt is elmondtam neki, hogy bár cikinek tartod, hogy így vonod magadra a figyelmet, és komoly hátrányt tapasztalsz ebből, csak akkor fogod tudni ezt a viselkedést megváltoztatni, ha találsz valamit, ami legalább annyira rád irányítja a figyelmet. (Erre rögtön kitérünk részletesebben is.)
Láss csodát, az lett a vége a dolognak, hogy kitalált néhány jó kérdést, amivel amikor időben megérkezett, el tudta indítani a beszélgetést, és máris azt érezte, hogy rá irányul a figyelem – anélkül, hogy elkésett volna. Szóval az első és legfontosabb dolog az, hogy a saját viselkedésedet is meg kell értened! Mi az, amit ez ad neked? Mihez jutsz ezáltal közelebb, vagy mi az, amit el tudsz kerülni azáltal, hogy ezt csinálod?

2. Ne csinálj belőle identitást! A második dolog, hogy a kutyát nem címkézed meg. Nem mondod például egy szeparációs viselkedést mutató kutyára azt, hogy „egy gyáva”. Hanem azt mondod, hogy ez a kutya pillanatnyilag szeparál. És ugyanez a helyzet saját magaddal kapcsolatban is: akkor van esélyed megváltoztatni egy viselkedést, ha viselkedésként, vagy esetleg mivel rendszeresen csinálod, szokásként kezeled. És nem teszed az identitásod részévé azáltal, hogy valamilyen címkét ragasztasz magadra ennek kapcsán. Mert ha valaki azt mondja magáról – visszatérve az előző példánkhoz, aki mindig elkésett a fontos találkozókról – hogy az egy viselkedés, egy szokás, egy mintázat, hogy „ezekre a találkozókra nem szoktam odaérni időben”, ez egy megváltoztatható dolog, mert a viselkedést kell megváltoztatni. Szemben azzal, hogy „én egy ilyen hányaveti, pontatlan alak vagyok”, mert aki egy „valamilyen”, tehát ha az egészből csinálsz egy jellembeli dolgot, ahhoz az társul, hogy ezt nem tudod megváltoztatni.
Sőt az elmének van egy olyan működésmódja, hogy az nagyon fontos, hogy összhangban érezzük magunkat azzal, amit arról gondolunk, hogy mi kik vagyunk. Hogy azt lássuk, hogy mi összhangban cselekszünk azzal a képpel, amit magunkról formáltunk. És ha ebbe szépen beleépítettük azokat a dolgokat, amiket egyébként nem szeretünk a saját működésünkben, inkább működtetjük őket tovább csak azért, hogy ez az összhang ne boruljon fel.
Tehát ezért nagyon fontos az, hogy semmiképpen ne kezdd el címkeként „a homlokodra tetoválni” azokat a dolgokat, amiket nem szeretsz a saját működésedben. És ez nem egy számodra teljesen ismeretlen dolog, mert a kutyát sem kezded el elkönyvelni „lustának”, amikor nem vagy megelégedve a sebességgel, ahogyan dolgozik, és „gyávának”, ha szeparációs viselkedést tapasztalsz, hanem maradsz a viselkedés leírásának a szintjén. És ez az, amit saját magaddal is meg kell csinálnod!

3. Kell helyette valami más! A harmadik dolog, hogy a kutya esetében nem próbálod meg elcserélni a valamit a semmire. Itt kanyarodom vissza ahhoz, amit az első pontnál mondtam annak kapcsán, hogy ahhoz, hogy emberünk el tudja engedni a késést, kell valami, ami ugyanannyi figyelmet fog rá irányítani, mint amennyi a késés utáni elnézést kérésekből jött. Mert azt mondtuk, hogy egy viselkedés valamilyen célt szolgál, valamit el akarunk érni általa: vagy azt, hogy valamit megszerezzünk, jobban érezzük magunkat, vagy azt, hogy elkerüljük valamit, amit nem szeretnék, megmenekülni valamilyen kellemetlenségtől – ha nagy szót akarsz mondani rá, valamilyen fájdalomtól.
És ez igaz kutyára, emberre egyaránt. Azért csinálunk valamit – legyen az akár pozitív nekünk, akár nem, és szeretnénk megváltoztatni –, mert lehozza nekünk azt az eredményt, elérjük általa azt a célt, amit szerettünk volna, így nem fogjuk tudni elengedni ezt a viselkedést addig, amíg nem találunk helyette egy másikat, ami legalább ugyanolyan eredményes a célunk elérése szempontjából.
Gondolj arra, hogy egy kutyával hogy dolgozol! Nem csak simán letiltod a viselkedést, amit nem szeretnél, hanem rögtön megmutatod neki azt, hogy mit szeretnél helyette. Például ha van egy felugrálós kutyád, akkor nem az a nyerő megközelítés, hogy „Brunókám, ne ugrálj föl!”, hanem elmondod a kutyának, hogy mit szeretnél hogy csináljon ahelyett. Ha azt mondjuk, hogy a felugrálás a túlzott izgalomból jön, a túlzott energiájával szeretne kezdeni valamit az eb, akkor azt az energiát be kell csatornázni valahova. És ebből jön az, hogy meg fogod kérni a kutyát például arra, hogy üljön le ott, aztán majd hívod – mert így valahova be lesz csatornázva az energia. Legalább ugyanazt az eredményt eléri a kutya a másik viselkedés által – ebben gondolkozol, ez az alapvető megközelítésed.
Amikor a saját viselkedésed megváltoztatásáról van szó, akkor pontosan ugyanezt a stratégiát kell használnod. Azt már érted, hogy mire irányul az a viselkedés, amit szeretnél megváltoztatni, és akkor az a következő kérdés, hogy mit kell, mit tudsz csinálni helyette, ami legalább annyi hasznot hajt neked, legalább ugyanúgy eléred általa a célt, amit szerettél volna vagy amire szükséged van, mint a régi viselkedéssel. Mert amíg ez nincs meg, addig a változási folyamattal egy rosszabb helyzetbe igyekszel beletenni magad, mint amilyenből indulsz, és ennek az elméd és a működésed ellen fog állni. „Dehogy leszek én kevésbé fontos” vagy „dehogy fogom én kevésbé jól érezni magam” vagy „egy fenét fogok én nagyobb feszültséget kiállni, mint eddig”. Nem! Egyszerűen azok a viselkedés változások nem ragadnak meg, amik nem annyira jók a cél elérésében, a szükséglet megetetésében, mint amilyen a régi volt.
Így nyer értelmet az, amit az első pontnál meséltem: hogy kellett az embernek valami, ami biztosította számára ugyanazt a tök nagy figyelmet a megbeszélés kezdetén, mint ami abból jött, hogy „elkéstem, és kérhetek elnézést”.
Amikor a saját viselkedésedet szeretnéd megváltoztatni, akkor neked is olyan a régit felváltó új viselkedést kell találnod, ami legalább ugyanannyit ad neked a lényeges területeken, mint amennyit a régi adott. Ez kell ahhoz, hogy ez a változás meg tudjon gyökerezni.

4. Legyen türelmed és stratégiád! Az utolsó dolog, hogy a kutyád esetében türelmes vagy, és stratégiailag dolgozol. Ez azt jelenti, hogy nem várod azt, hogy a változás máról holnapra bekövetkezzen, nem gondolod, hogy ez erőfeszítés nélkül menni fog, és nagyon sokszor azt sem gondolod, hogy ez egyetlen lépésben fog történni.
Sőt, hogyha valami jelentős dologról van szó, akkor lehet, hogy nem is egyedül kezdesz neki a munkának: lehet, hogy szakember segítségét veszed igénybe – szerzel magatoknak egy kutyatrénert –, vagy mész egy közösségbe – elkezdesz egy egyesületbe járni, vagy csak csatlakozol egy kutyás társasághoz, akik együtt kutyáznak – azért, hogy segítsenek neked akár a motivációban, akár a szaktudásukkal, akár csak egyszerűen a jó hangulattal. Egyáltalán nem úgy ugrasz ennek neki, hogy egyetlen pillanat alatt meg kéne, hogy történjen a dolog.

Ugyanez a helyzet a saját viselkedésed esetében is. Legyél türelmes saját magaddal kapcsolatban! Ha egy viselkedést irtózatosan régóta gyakorolsz, akkor azt nagyon-nagyon készségszinten csinálod, így sok idő lesz ugyanilyen készségszinten elsajátítani egy másik, új viselkedést. És ugyanúgy szükséged lesz egy stratégiára, ahogy a kutyád esetében stratégiád van arra, hogy hogyan honosíts meg egy új viselkedést. Ebbe beletartozik, hogy látod, mik a fejlődés lépései, mik a változás szakaszai.
Te sem vagy köteles ezeket a dolgokat egyedül végigcsinálni, fordulhatsz szakemberhez, mehetsz közösségbe, vagy csak egyszerűen szerezhetsz magadnak egy partnert, akivel ketten húzzátok egymást akkor, amikor éppen a másiknak nehezebb.

Ha a saját viselkedésedet szeretnéd megváltoztatni, ne gondold, hogy valami teljesen új eszköztára lenne szükséged! Hanem támaszkodj rá arra, amit a kutyázásból tök jól ismersz!

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!