Vagy motorozik vagy túl sokat van a családjával. Ilyenkor következik gyakran a párkapcsolatokat zátonyra futtató „Vagy én, vagy a kutyád / motorod / családod!” Mitől ennyire romboló ez a mondat? És mit érdemes felvetni helyette?

Ki ne szeretné megtalálni élete párját? A filmekben is úgy szokott lenni, hogy a nagy Ő, a tökéletes egyszer csak feltűnik a színen, és onnantól az érintettek boldogan élnek. A valóság ehhez képest mintha folyton csúfot űzne szegény átlagemberből. Jön valaki, aki tisztára olyan, mint a nagy Ő, csak szokott lenni vele valami gond. Például hogy kutyája van, az hagyján, de szereti magával vinni az ebet mindenhova. Vagy motorozik, amire egy csomó pénzt költ. Esetleg bazi nagy családja van, és rengeteg időt tölt vele.

Mi a legjellemzőbb reakció ilyenkor? Nincs itt semmi gond, csak a másik hagyja abba, ami nekünk nem tetszik. Vagyis hajlamosak vagyunk úgy tekinteni a másikra, mint aki szabadon konfigurálható, és ha nekünk úgy jobban tetszik, ezt-azt lekapcsolunk róla, és máris megvan a tökéletes társ. Erről szól röviden az a mondat, hogy „Vagy én, vagy a kutyád / motorod / családod!”

Mi a gond ezzel? Leginkább az, hogy egyik választás sem jó alap egy párkapcsolathoz. A rövidebb – és általában nagyobb sértődéssel járó – változat az, amikor a válasz a „Még szép, hogy a kutyám / motorom / családom!” Innen általában nincs tovább, mindkét fél önzőnek könyveli el a másikat – nem minden alap nélkül. A hosszabb – és sokszor több fájdalommal járó – forgatókönyv szerint a másik fél enged. A kutya a szülőkhöz kerül, a motor eladásra, és a családdal legfeljebb sátoros ünnepekkor találkozunk. És ezáltal űr keletkezik, amit a párkapcsolat általában csak ideig-óráig tud betölteni. Mert az, amiről le kellett mondani válasz volt valamilyen egyéni szükségletre, ami továbbra is jelen van, és megfelelő kielégítés nélkül feszültségeket fog okozni. Ami önmagában is gondokhoz vezet a kapcsolatban, hát még akkor, ha mindezért könnyű a másik felet okolni. Mert ugye miatta kellet lemondani a régi kedvencről.

Ha a „vagy én vagy az” nem működik, hogyan érdemes az ilyen különbözőségekhez közelíteni? Egy jól működő párkapcsolatban mindenki szükségleteire van válasz, részben közös, részben önálló tevékenységek révén. Így az előrevivő kérdés nem az, hogy ki mit fog eldobni, hanem hogy hogyan tudunk úgy kapcsolódni, hogy ez mindenkinek jó legyen. Mi miatt fontos a másiknak a kutya, a motor, a család? Hogyan tudsz ebben te helyet kapni és ezek a dolgok hogyan illeszthetőek bele abba, ami neked fontos? Mi a te szívügyed? Abban hogyan van helye a másiknak? Mi lehet olyan, amit egyikőtök sem csinál még, pedig mindenkinek jó lenne?

Ne megváltoztatni akard, a cél az olyan kapcsolódás, ami mindkettőtök igényeire válasz.

Képek innen.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!