Coaching két lábon és hat lábon

Mi van, ha épp nem történik semmi lényeges?

2019. március 26. - Nyíri Gabi

schnauzer-4081798_1920.jpg

Amikor egy fejlődés folyamatáról hallunk, gyakran van szó jelentős pillanatokról meg fordulópontokról. Nem csoda, ha az a kép él bennünk, hogy minden rendes, becsületes fejlődés már csak ilyen. És mi van, ha veletek épp nem történik semmi lényeges?

Megismerni azt az utat, amit mások bejártak a saját fejlődésük kapcsán, hasznos és inspiráló lehet. Azonban időnként találkozom pont az ellentétes hatással is: az emberek elbizonytalanodnak, mert úgy látják, a másikhoz viszonyítva nem is jutnak egyről a kettőre. Mert például ma lényegében ugyanúgy ment, mint tegnap, és még csak máshogy sem érezték magukat közben. Miből származhat ez az elégedetlenség?

„Elkezdtünk a behíváson dolgozni, aztán egy idő után...” „Ahogy folyamatosan bővítettem a szókincsem...” „Amikor már tudtam futni 20 percig...” – és itt következik egy fontos és érdekes pont. Aztán mesélünk tovább: átkötés, újabb tanulság. Hogy alakul mindez időben? Rövidke átvezetés, a jelentős pillanat részletes bemutatása. Lehet, hogy elmondani hosszabb, mint ameddig a valóságban tartott. Például Brúnó egyszer csak már akkor is figyelt ránk, amikor új kutya jött a futtatóba.

miniature-schnauzer-1923470_640_1.jpg

És hogy néztek ki az időtávok a valóságban? Az a bizonyos „idő után”, a „folyamatosan” vagy az „amikor már” napokig, hetekig, esetleg hónapokig tartott. Csak hát ennyi idő nincs a mesélésre, meg valahogy nem tűnik különösebben érdekesnek, hogy csináltuk, amit elhatároztunk, és szép lassan mentünk előre.

Pedig a fejlődési folyamatnak mindkettő fontos része: az állhatatos, tervszerű munka és a jelentős pillanatok is. Éppen ezért ha az előbbi megvan, az utóbbi jönni fog magától, csak ne téveszd össze az elmesélési időt a megcsinálási idővel.

Képek innen és innen.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!