Coaching két lábon és hat lábon

Miről szól a felkészülés?

2019. február 07. - Nyíri Gabi

cocker-spaniel-3981587_640.jpg

Kisebb dolgok esetében egészen egyértelmű: ha felkészültünk, nem égünk le, vagyis helyt tudunk állni. És mi a helyzet azokkal a célokkal, amelyek hosszú távú felkészülést igényelnek?

Majdnem napra pontosan 3,5 éve zárult le az első nemzetközi coach vizsgám. És akkor lényegében kezdetét is vette a felkészülés a következő szintre, ahova mostanra sikerült elérnem. Amellett, hogy megkaptam a Professional Certified Coach minősítést a Nemzetközi Coach Szövetségnél (ICF), maga a felkészülési folyamat is nagyon tanulságos volt.

Az első vizsga sem volt egy gyorstalpaló, arra is több, mint egy év volt a felkészülés. Egy akkori cikkben összegyűjtöttem, hogy egyáltalán mire jók az önként vállalt megmérettetések – legyen ez akár a kutyázásban, sportban, hivatásban. A megmérettetések keretet adnak az erőfeszítéseknek, megkönnyítik a kommunikációt azáltal, hogy viszonyítási alapul szolgálnak, megtanítanak nyomás alatt teljesíteni, tükröt tartanak, és nem mellesleg jó érzés, hogy megcsináltad. Nézzük meg most azt, hogy miről szól a felkészülési folyamat!

border-collie-672570_640_1.jpg

Haladni valami felé
Tényleg nagyon jó érzés volt megkapni az oklevelet az első vizsga után, de már azelőtt tudtam, hogy ha ez meglesz, én szeretném a következőt is. Ebben a vizsgarendszerben ez részben adott, hiszen egy-egy minősítés 3 évig érvényes. Így az volt a kérdés, hogy elég-e nekem, ha 3 év múlva csak egyszerűen meghosszabbítom a mostanit. És már akkor tudtam, hogy nem, én azért szeretnék dolgozni, hogy akkor már a következő szinten vizsgázhassak. Így volt valami, ami felé haladtam.

Folyamatosan rajta tartani a figyelmet
Az én célomat – mint a legtöbbet általában – rengeteg apró lépésen keresztül lehetett elérni. Ráadásul nem csak megtenni kellett ezeket az apró lépéseket, hanem adminisztrálni is. Éppen ezért ki kellett alakítanom azokat az eszközöket, amik folyamatosan rajta tartják a figyelmemet a témán, hogy ne vigye el a fókuszt az élet ezer más dolga.

schafer-dog-3956939_640.jpg

Tényleg jobbá válni
Persze nem arról van szó, hogy ugyanabból kell jó sokat csinálni, hanem hogy minőségi javulást kell elérni. Ehhez pedig tanulni kell, gyakorolni és folyamatosan reflektálni a saját fejlődésünkre.

Elhinni, hogy odaértünk
Attól, hogy elérünk egy szintre – mondjuk felkerülünk A3-ba – vagy mint én most, megkapunk egy minősítést, másnap még pont ugyanaz fog visszanézni ránk a tükörből. Önmagában az aláírás a teljesítménykönyvben vagy a papír nem fog velünk csinálni semmit, az új szintet nekünk kell beépítenünk az identitásunkba – a megfelelő módon. Milyen a megfelelő? Amikor nem nő túl nagyra az arcunk a dologtól, és nem is mondjuk szem lesütve, hogy „ugyan, semmiség”. Amikor legbelül elhisszük, hogy odaértünk. És persze rögtön fel is tesszük a kérdést, hogy merre tovább...

Képek innen, innen és innen.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!