A legtöbb kutyatartó adottnak veszi, hogy a kutyája viselkedése részben annak eredménye, amit az ebbel kapcsolatban tesz, vagy éppen nem tesz. Ezért ha nem tetszik az előbbi, igyekszik az utóbbin változtatni. Vajon vállaljuk ugyanezt a felelősséget az emberi kapcsolataink terén is?

Tudjuk, hogy ha a kutyázásban nem működik valami, akkor az általában vagy tanítási vagy végrehajtási - felvezetési - hiba. És ez jó, mert így van esélyünk javítani a dolgon. Ezzel szemben mi az elterjedt nézet a személyes kapcsolatok terén? Várjuk, hogy a másik végre "vegye észre magát" meg "térjen már észre". Emögött az a rejtett feltételezés húzódik meg, hogy kettőnk kapcsolata csak a másikon múlik. Én csinálom azt, amit eddig, és várom a csodát - ez esetben azt, hogy ő illetve kettőnk kapcsolata megváltozzon.

Mit szól ehhez a kutyás logikád? Valószínűleg észreveszi a különbséget. A kutyák esetében ott a felelősségvállalás, míg az emberekhez való ilyen hozzáállásnál nincs. Pedig nagyon igaz, hogy értelmetlen más eredményt várni, amíg mi ugyanazt csináljuk, mint eddig.

Ahogy a kutyák esetében is vállaljuk a felelősség egy részét, ugyanerre van szükség az embereknél is. Egy nehéz emberi kapcsolatnál is hasonló dolgokat érdemes végiggondolni, mint akkor, amikor az eb produkál valamit, ami nem tetszik.

• Mivel van gondod pontosan?
• Mit szeretnél helyette?
• Hogyan alakult ki az egész?
• Régen volt jobb? Ha igen, mi változott azóta?
• Vajon mi a te szereped abban, hogy úgy vannak a dolgok, ahogy?
• Mi az, amin érdemes lenne változtatnod annak érdekében, hogy javuljon a helyzet?
• Miből fogod észrevenni a javulást?

Képek innen és innen.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!