Számtalan okból halogathatunk dolgokat. „Most nincs kedvem.” „Más sokkal fontosabb.” „Később jobbak lesznek a körülmények.” Lehet, hogy azért nem vágsz bele valamibe, mert azt érzed, hogy nem vagy elég jó benne? Mikor leszel elég jó? Hogyan tudsz mégis nekikezdeni?

Biztosan veled is előfordult már, hogy nem szívesen léptél a nyilvánosság elé valamivel, mert nem érezted elég jónak. Nem, ma inkább nem táncolsz a bulin. Ja, és a jövő héten sem. Persze, jól haladtok Brúnóval, de mégis inkább a következő vizsgaidőpontra iratkoztok fel. Talán. Amikor legközelebb mentek a Balatonra, már biztosan te vezetsz. Annak, hogy te mostanában nem mész, semmi köze ehhez az ígérethez. Ha te is hajlamos vagy a végtelenségig várni a tökéletességre, gondolkozz el a következő 5 dolgon!

Ne keverd össze a kiválóság iránti igényt és a kudarctól való félelmet! Ha őszinte vagy magadhoz, nem arról van szó valójában, hogy nem szeretnél nemtetszéssel vagy kritikával szembesülni?

Vannak dolgok, amiket csak gyakorlat útján tudsz tökéletesíteni! Versenyrutinra, színpadi tapasztalatra, előadó gyakorlatra nem tudsz magányos felkészüléssel szert tenni. A fejlődéshez bele kell vágnod. Csak így gyűjthetsz értékes tapasztalatokat és visszajelzéseket, amikre építve tényleg jobbá válhatsz.

A félelem egy új helyzetben rendben van! A legnagyobb sztárok is – legyen szó akár sportról, színházról vagy zenéről – arról számolnak be, hogy izgulnak a fellépéseik előtt. Ők az idők során megtanulták kezelni a félelmüket, és elsajátították azt is, hogy hogyan meríthetnek belőle erőt a kiváló teljesítményhez. Kövesd te is az ő példájukat:  csökkentsd a félelmedet azáltal, hogy elfogadod, ez is a játék része!

Vállalhatsz kiszámított kockázatot is! A lényeg, hogy elkezdd valahol. Amikor rajthoz állsz egy versenyen kezdő kategóriában, senki nem fog világbajnok teljesítményt várni tőled. Azt fogják értékelni, hogy most te teszed meg azt az első nehéz lépést, amitől ők is fáztak annak idején.

Nem olyan magas a tét, mint amilyennek tűnik! Mindenki önmaga számára a legfontosabb, így hajlamosak vagyunk azt is túlértékelni, hogy a környezetünk mennyit törődik a teljesítményünkkel. Gondolj vissza rá, hogy hány rossz prezentációt hallottál életedben! És hány éjszakát forgolódtál álmatlanul azt gondolva, hogy az előadók életének konkrétan vége emiatt? Valószínűleg egyet sem. Nos a többiek pont így vannak a te előadásoddal is. (Erről a témáról itt olvashatsz részletesebben.) Sok esetben ráadásul csak te tudod, hogy mit szerettél volna elérni. Egy futóverseny után például te leszel az egyetlen, aki tudja, hogy milyen időt akartál futni. A többiek csak együtt örülnek veled a célban.

Mivel kapcsolatban lenne jó végre megtenned az első lépést?

Képek innen, innen és innen.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!