Coaching két lábon és hat lábon

Voltál már balek?

2015. november 19. - Nyíri Gabi

cat-852814_640.jpgAmikor az értékeinkkel összhangban cselekszünk, előfordul, hogy mások baleknak címkéznek minket. Vagy éppen mi saját magunkat. Mi értelme így az egésznek? Megéri egyáltalán?

A kertes házas környezet együtt jár a kutyák, macskák közelségével, és az ember előbb-utóbb találkozik a nem kívánt szaporulattal is. Ez velem is megtörtént, és felhangosította bennem a kérdést: Balek vagyok?

A nem kívánt szaporulat képviselőjét – kb. 7 hetes, teknős mintás és macska – a szomszédunkba dobták be a kerítés fölött. Mivel ott nem talált igazán lelkes fogadtatásra, a következő estén, amikor észrevette, hogy ott vagyunk, szerencsét próbált nálunk. Nagyban játszott a macsek, mivel futva érkezett a kerítés alatt, szó szerint a két – örökbefogadott – német juhászunk szájába. A következő kb. 30 másodpercet a nettó káosz jellemezte: mindkét kutya levadászta a macskát, én levadásztam mindkét kutyát, hogy a macskának legyen ideje kereket oldani a tuják alatt.

Ekkor jött a mentőakció: négykézláb bemászni a tuják alá, kihozni a menekültet. Balek vagyok, hogy negyven kisebb ággal a ruhámban, illetve néhány célzott karmolás árán kiszedtem őkelmét, hogy lássam mi van vele? Jelentem, ránézésre egészben volt.

cat-793276_640_1.jpg

Be lehetett számolni a szomszédnak a történtekről – az én szempontomból mégis tőle érkezett a macska. A párom becsöngetett, röviden megbeszélték, hogy a kerítés fölött dobták be, ők nem szeretnék megtartani. Kupaktanács, hogy akkor most mit is lehetne tenni. Balek vagyok, hogy én akartam tenni bármit is? Végül is nem az enyém, és most mentettem meg az életét. Nálunk nem maradhatott, a kutyáim még akkor is lesték minden mozdulatát, amikor az ölemben ült. Anyukám nem szeretett volna újra macskát. A macskás állatvédő szervezeteket nem lehetett péntek este 8 óra után elérni telefonon.

Közben viszont az apróság rosszul lett. Azt legalább tudtam, hogy ilyenkor mit kell – kell? – tenni, hívtam az állatorvosunkat. Megbeszéltük, hogy persze, okozhatja a tüneteket a nem rég átélt stressz, de csak látni kellene, hogy nincs más baj. Balek vagyok, hogy péntek este fél 9-kor elindulok az állatorvoshoz egy kóbor macskával?

Szétcsúszó apró mancsok az állatorvosi asztalon. Tapogatás, hőmérőzés, reflex-vizsgálat. Kellene egy röntgen, hogy biztosak legyünk benne, hogy nincs baj a gerincével. Rutinosan veszem az ólomkötényt, fogom a macskát a röntgen alatt. Egy lemezen elfért az egész, hosszában. Ránézésre minden ép. Kapjon fájdalomcsillapítót, folyadékot, vitamint. És hozzuk vissza holnap reggel. Ezt az egészet fel kell vinni a számítógépbe. „Milyen gazdi néven van?” Nincs gazdi néven, lévén nem az enyém. Mivel valami kell, jobb híján felvezetik az én nevem alá. Balek vagyok, hogy kifizetek több ezer forintot az állatorvosnak egy kóbor macskára? Balek vagyok, hogy rosszul érzem magam, amiért azt mondtam, hogy nem az enyém?

Este fél tíz, valamit ki kellett találni éjszakára. Vegyük ki a kocsiból a kutyák utazó dobozát, abban elfér reggelig. Becipeltük a boxot a teraszra, kibéleltük újságpapírral, és beköltöztettük a macskát. Az egyik kutyám dobozostól is vitte volna, amit le kellett tiltanom. Ennek az lett az eredménye, hogy a 7 hetes a dobozban elégedetlenkedett, a kutyám pedig annyira megzavarodott, hogy nem mert kimenni a teraszra.

cat-245750_640.jpg

Valahogy reggel lett, vissza az állatorvoshoz. Valószínűleg tényleg a stressz volt a bűnös, a kismacska hozta a tőle elvárható rendetlen formát. Megkérdezte az állatorvos, hogy mi lesz vele. Mondtuk, hogy mivel senki mást nem tudtunk elérni, valószínűleg megy az Illatos útra. Balek vagyok, hogy nem tudtam bevinni az Illatos útra?

Menjünk haza, hátha eszünkbe jut valami. A menhely, ahonnan az egyik kutyánk jött, náluk vannak macskák is! Hívtam őket, hogy segítsetek rajtam, a két örökbefogadott kutyám vadászik a szomszédba bedobott kóbor macskára. „Teljes telt házunk van, de mindegy, hozd.” Balek vagyok, hogy tíz kilométereket autózom a macskával, mert végre valahol befogadják?

Egy kis adomány kíséretében kivittük, átadtam. Azt mondták, hogy vannak jelentkezők, akik cicát szeretnének örökbe fogadni. Balek vagyok, hogy napokig az járt a fejemben, hogy vajon lett-e gazdája?

Ha meséltem valakinek a történtekről, azt hallottam, hogy mennyire szép volt tőlünk. És hogy micsoda piszok dolog, hogy az biztos jól alszik, aki bedobta a macskát a szomszédba. Lehet. Az is lehet, hogy balek vagyok. De így jóban vagyok magammal, és én is jól alszom.

Te mit tettél meg legutóbb csak azért, hogy jól aludj?

Képek innen, innen és innen.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!