Coaching két lábon és hat lábon

Kell egy kutyás sztori!

2015. augusztus 11. - Nyíri Gabi

chalkboard-620316_640.jpg

Gondolj a legjobb előadásra, amit életedben hallottál! Lehet, hogy a munkahelyeden volt, vagy egy konferencián, de az is lehet, hogy egy TED-beszéd az etalon számodra. Ez az előadás nagyon sokféle lehet, de az szinte biztos, hogy volt benne egy személyes történet, amire a mai napig emlékszel. Honnan lehet neked is ilyen történeted a saját előadásodhoz? Például a kutyádtól!

Történettel színesíteni az előadásodat több ok miatt is érdemes: Az emberek jobban emlékeznek történetekre, mint adatokra, és így az üzenetedre is, ha azt egy sztoriba, és nem száraz százalékokba csomagolod. Egy személyes történet révén jobban megismer a hallgatóságod, ami segít a hitelességed felépítésében. Nem mellesleg előadóként is könnyebb egy történetet elmondani, mint elvont gondolatokat érthetően átadni.

Saját tapasztalatból tudom, hogy kutyás sztorit mesélni kifejezetten hálás dolog, hiszen sokaknak van kutyája, ismernek valakit, akinek van kutyája, de legalább láttak már kutyát. Így szinte mindenki tud kapcsolódni egy ilyen történethez. A kutyák általában igen közreműködőek, ha vicces vagy esetleg megható történetekkel kell szolgálni. A te feladatod ezeket észrevenni, megjegyezni, és elmesélni, amikor szükség van rá. Inspirációként következzen 3 példa arra, hogy hogyan szőhetsz bele kutyás történeteket az előadásodba.

beza_rtam_a_kulcsot.jpg

A rutinok nem garantálják a jövőt
„Azt hiszem, el lehet mondani róla, hogy három szenvedélyem van: a módszeresség, a motorcsónakom és Charlie, a kutyám. Ez alapján valamelyest kiszámítható módon a múlt hétvégét is a tónál töltöttük négyesben: a párom, a csónak, Charlie és én. Amikor a szokásos út után megérkeztünk a nyaralóhoz, – mint rendesen – a párommal kiszálltunk, hogy kinyissuk a kapu két szárnyát. Charlie tőle szokatlan módon valamitől izgatott lett a kocsiban, és fel-alá ugrálni kezdett. Egy óvatlan pillanatban rálépett a központi zár gombjára, és bezárta az ajtókat. A következő percek párbeszédei kivonatos formában: Hol a kulcs? Jár a motor, tehát benne. Pótkulcs? Otthon. Lakáskulcs? Odabent. Kellene egy szerelő. Igen, csakhogy a telefonunk is bent van. Szerezzünk segítséget. Jó, de Charlie ideges, nem hagyhatjuk a bezárt kocsiban. Remélem látnak engem lelki szemeik előtt, amint betöröm a saját autóm ablakát, hogy megszerezzem a kulcsot, és kiszabadítsam a kutyámat. Számtalanszor csináltuk ugyanígy, mindig működött – eddig. Miért fontos ez? Mert a rutinok önmagukban nem garantálják a jövőt...”

megettem_a_rozetta_t.jpg

Biztos, hogy a csapatodnak ugyanaz fontos, mint neked?
„Az én Boriszom egy 9 hónapos szálkásszőrű vizsla. Nem túl rég részt vettünk élete első kutyakiállításán. Lehet, hogy már akkor gyanakodnom kellett volna, hogy ez nem az ő műfaja, amikor a nagy nap előtt megfürdettem. A csatatér csak közelítőleg írja le, hogy mi lett a fürdőszobánkból. Mivel Borisz egy barátságos fickó, mindenkinek nagyon örült a kiállításon. Valami fogalma van a kutyának a benyomáskeltésről, de sajnos csak valami: a bírálat alatt össze-vissza nyalta a bírót. Én is őszintén meglepődtem, amikor a csapzott spori, aki még mindig a megjelenését próbálta rendezni – például letörölni a nyakáról a Borisztól kapott puszit – mégis 2. helyezettként hirdette ki a fiatalurat. Bár a kutya láthatólag jól szórakozott, az elismerést mégsem kezelte a helyén. Hétfőn, amikor hazaértem a munkából, a győzelmi rozettája romjai mellett találtam meg, ugyanis cafatokra rágta a díjat. Ahogy néztem az elégedett arcát, azon tűnődtem, vajon üzenni akar nekem valamit? Honnan tudhatom, hogy neki mi okozott örömöt a kiállításban? Lehet, hogy neki nem is a helyezés számít, hanem hogy barátságos emberek közt lehessen? Vagy az autózás odafelé? Esetleg a többi kutya társasága? Hogy működik mindez az embereknél, akik ráadásul túl udvariasak is ahhoz, hogy szétrágják az oklevelet, amit tőlünk kaptak...?”

reggeli.jpg

Először hallgasd végig!
- Két banánt ettem reggelire...
- Ez igen, neked aztán fontos az egészséged! Sportolni is jársz?
- és két almát...
- Hűha, jó étvágyad van! Minden nap gyümölcsöt eszel reggelire? Mi lesz a fehérjével?
- meg gyümölcskosarat is...
- Ennyi gyümölcs mellé süteményt is? Nem aggódsz a rengeteg cukor miatt?
- ...és egy keveset a padlóból is.
- Mi az a padló? Valami külföldi édesség? Ne már, hogy többféle szénhidrátot eszel reggel, és mégis ilyen vékony vagy!
- A kosár fonott volt, a padló pedig szőnyeg. Én csak unatkoztam...
Valószínűleg te is találkoztál már hasonló párbeszéddel. Az egyik fél szeretne elmondani valamit, ami fontos neki. A másik fél - puszta jó szándékból - szinte minden szó után megpróbálja továbbfűzni a beszélgetést a saját érdeklődése alapján. Mi ezzel a gond? Ha anélkül kérdezünk, hogy valóban meghallgatnánk a másikat, lehet, hogy pont a lényegről maradunk le...”

Mi a te történeted? Kinek fogod elmesélni?

Képek: 1., 2., 3., 4.,

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!