Mi motivál, amikor egy módszer vagy megközelítés mellett döntesz a kutyázásban? Legtöbbször az, hogy piszkosul akarod az eredményt, amit elérhetsz általa. Pedig ez kevés ahhoz, hogy hosszú távon elégedett lehess. Min múlik, hogy valami tényleg illik-e hozzád?
Biztosan te is fel tudsz idézni olyan döntő pillanatokat, amikor megszületett benned az elhatározás: ez kell nekem! Láttál egy gazdát holt sápadtan kiabálni az elrohanó kutyája után - te tudtad, hogy akarod a 100%-os behívást. Amikor elfutottak mellettetek, tudtad, hogy innentől nincs canicross nélkületek. Nekem egy ilyen élmény volt, amikor a '90-es évek közepén olvastam egy cikket a Kutya újságban az agility-ről - én tudtam, hogy az uszkáromnak és nekem ez kell.
Megvan az áhított eredmény, csak kell valami, ami elvisz odáig. És ezen a ponton gyakran zavarba ejtően sok lehetőséggel találod szembe magad. Ezeket mérlegelve - érthető módon - egy csomó, az eredményhez kapcsolódó kérdés ötlik fel benned:
- Mit és mennyi idő alatt érhetsz el vele?
- Mit igényel a használata?
- Mennyire tartós a hatása?
Attól, hogy ezekre a kérdésekre egészen tetszetős választ tudsz adni magadnak, még nem garantált, hogy hosszú távon is elégedett leszel a dologgal. Miért? Mert te nem vagy benne a képben. Az elérhető eredmények mellett ugyanolyan fontos, hogy hogyan hat rád az, amit csinálsz. Az értékeléskor érdemes ezeket a kérdéseket is feltenned magadnak:
- Kivé illetve mivé válsz az adott módszer vagy megközelítés használata közben?
- Mennyire van ez összhangban mindazzal, ami fontos számodra a kutyázásban és az életben általában?
- Milyen érzéssel tudnál mesélni róla másoknak?
- Hogy hatna rád, ha sok év távlatából erre kellene visszaemlékezned?
Honnan ismerszik meg a hozzád illő módszer? Amellett, hogy eredményes, összhangban is van veled. Azt éled meg, hogy egyre inkább önmagad lehetsz általa: számodra értékes módon érheted el azt, ami értéket jelent.
Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!
