Máshogy reagálsz néhány váratlan helyzetre, ha épp kölyköt nevelsz, igaz? Persze. És mit tanulhatsz ennek kapcsán az érzelmeidről?

Azt talán csak-csak elfogadod tőlem, hogy lehet tudatosan gondolkodni – irányítani a figyelmedet és megválogatni, hogy milyen impulzusokat engedsz be (a tudatos gondolkodásról itt olvashatsz részletesen). Na de az érzelmek... Az érzelmekhez kapcsolódó általános megélés, hogy jönnek-mennek, ahogy nekik tetszik. Pedig az érzelmek is csak addig élnek önálló életet, amíg engeded nekik.

Az érzelmekre hajlamosak vagyunk úgy tekinteni, mint amik a gondolkodásunktól függetlenül működnek. Pedig nagyon úgy fest, hogy az érzelmek is kognitív jelenségek, és ahhoz a folyamathoz köthetőek, amely során az elménk létrehozza a világra vonatkozó tapasztalatainkat. Miközben az elménk arra törekszik, hogy meghatározza, hogy egy adott helyzetben mi legyen a következő lépés, nem azt a kérdést teszi fel, hogy mi az, amivel éppen szembe találta magát, hanem azt, hogy a múltbeli tapasztalatai alapján az a valami mire hasonlít leginkább. Vagyis előrejelzéseket tesz a testi érzetek, gondolati és nyelvi elemek segítségével. Nagyon máshogy fogod érezni magad egy kisebb tócsa láttán a konyha közepén, ha épp egy kölyköt igyekszel szobatisztaságra nevelni és ha épp tegnap javítottad meg a mosogató lefolyóját.

Azt mondhatjuk, hogy az érzelmek egy eseményhez kapcsolódó, több elemből előálló szubjektív (pozitív vagy negatív) megélések, amelyek bizonyos cselekvéseket elsőbbséghez juttatnak. Ha azonban megváltoztatod az elemeket, amikre az agyad az előrejelzéseit építi, lényegében újrataníthatod az értékelési rendszeredet, így tudatosan befolyásolhatod a megéléseidet.

Ha tudatosabban szeretnél érezni, alapvető technika, hogy a megéléseid mögött először mindig a testi, fizikai okot keresd, és csak utána nézel valami összetettebb magyarázat után. Volt egy időszak az életemben, amikor állandóan kimerültnek éreztem magam, majd’ leragadtak a szemeim. Amikor csak lehetett, igyekeztem aludni, és már-már aggódtam, hogy valami komolyabb gond van velem. Aztán valamilyen banális véletlen folytán szemcseppet kellett használnom, ami benedvesítette a szemem. És láss csodát, elmúlt a kimerültségem, és vele az aggodalmam. Igen, bármilyen furcsán hangzik, tényleg az történt, hogy a szemszárazságot elkezdtem azonosítani a kimerültséggel. Kellemetlen érzés a szememben, amin persze segít az, ha becsukom. Mivel mindig is jó alvó voltam, ha már csukva a szemem, hajrá aludni. Az elme összerakta a képet: Amikor ez az érzés van a szememben, a megoldás az alvás. Mikor van szükség sok alvásra? Amikor az ember kimerült. Ki szokott kimerült lenni? Akivel valami gond van.

Vajon te milyen testi érzetedhez kötsz a szükségesnél összetettebb magyarázatot?

Képek innen.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!