A felelős kutyatartás szempontjából fontos a kutya adottságait és igényeit szem előtt tartani. Hogyan lesz ennek égisze alatt aztán a kutyákból időnként lúzer? És hogyan lesz ez felmentés a gazdi számára az erőfeszítés alól?

Rengeteg körülmény lehet, amit figyelembe kell venni a kutyákkal való foglalkozás kapcsán: mentett kutya, akit rehabilitálni kell, ízületes, akit csak ennek megfelelően lehet terhelni, nehezen oldódik új helyzetekben, ezért először sosem magabiztos, és lehetne folytatni a sort szinte a végtelenségig. Itt jön a reakció, ami a felszínen tűnhet mintaszerűen felelősnek: „Áá, Bubuka ilyen kis szétszórt, nem megy ez...” És azzal a meggyőződéssel indul el lefelé a pályáról, hogy épp a kutya adottságait tartja szem előtt.

Milyen út vezet innen tovább?

• A feladat-út: Aki ezen az úton jár, azt tapasztalta meg a pályán, hogy ott és akkor, úgy, ahogyan megpróbálta, nem működött a dolog. Jöjjön egy kis szünet, újabb próbálkozás, kísérletezés, más módszer. Mert az, hogy egyszer nem sikerült, nem jelenti, hogy máskor sem fog. A feladat megtalálni, hogy hogyan.
• A kifogás-út: Ez az út hazafelé vezet. Kap a kutya valamilyen címkét: szétszórt, érzékeny vagy csak egyszerűen rossz. Az ilyen lúzer-címkék jellemzője, hogy örökre szólnak, amiből az is következik, hogy felesleges bármit megpróbálni. És valljuk be, nem csinálni valamit sokkal kevesebb erőfeszítésbe kerül, és sokkal kisebb a további nehézségek, kudarcok kockázata. Ezen a ponton válik azonban kifogássá a dolog: első sorban nem a kutya jellemzőiről van szó, hanem arról, hogy amit tenni lehetne, az túl macerásnak vagy túl ijesztőnek tűnik.

Honnan tudhatod, hogy ti merre tartotok? Biztos lehetsz benne, hogy a jó úton jártok, ha a kutyát érintő különböző szempontok megjelennek a munkátokban. És a hangsúly azon van, hogy van munka! Vagyis neked a körülmények megoldandó feladatot jelentenek, és nem kifogást.

Képek innen, innen és innen.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!