Coaching két lábon és hat lábon

A kutyázásban tudod a jó nevet. És másutt?

2017. október 31. - Nyíri Gabi


people-2594982_640.jpg

Ösztönösen érezzük, nem mindegy, hogy hogyan nevezünk el valamit. A kutya is olyan nevet kap, ami illik hozzá és amit jó kimondani. Ezzel szemben milyen neveket aggatunk magunkra és a helyzetekre, amelyeket átélünk...?

Stresszes a munkája, ezt szeretné megtanulni jobban kezelni. Arról mesél, hogy egy új feladattal bízták meg, ami nagyon megterhelő.
- Itt a vége, ez a projekt minden energiámat elviszi, mint egy vámpír...
- Mire megy el az energiád?
- Teljesen új az egész, azt sem tudom, merre vagyok fejjel. Nem ismerem az ügyfelet, az embereket, a folyamatokat. Próbálok képbe kerülni, rengeteg az új infó, állandóan segítséget kell kérnem.
- És ez most olyan neked, mint egy vámpír...
- Igen. Elviszi az energiámat, tönkre tesz.
- Mesélsz arról, hogy milyen volt, amikor anno az első kutyáddal elkezdtétek a terápiás kutya képzést?
Egy kis hallgatás után mosollyal az arcán folytatja.
- Óóó, az egy nagy tanulás és kaland volt! Az elején azt sem tudom, merre vagyok fejjel, az oktató folyton nekem próbált segíteni, rengeteg volt az új infó...
Megakad a mesélésben, valamire felfigyel.
- Mi jár a fejedben?
- Hogy szinte ugyanazt mesélem a kettőről...
- Az egyik egy vámpír, a másik egy nagy tanulás és kaland, ezt mondtad. Milyen lenne, ha ez a mostani projekt sem vámpír lenne, hanem egy nagy tanulás és kaland?
- Sokkal jobb, - széles mosoly terül el az arcán - akkor nem is lenne vége, hiszen csak most kezdtem bele...!

dog-2871914_1920.jpg

Az ember az értelmezései, a jelentés világában él, az eligazodáshoz hasonlatokat, metaforákat használ: Az új projekt olyan, mint egy vámpír, sőt a projekt egy vámpír. Csináljuk nem csak a környezetünk, hanem önmagunk  kapcsán is: Úgy mozgok, mint egy lajhár, sőt én egy lajhár vagyok. A hasonlatainkat, metaforáinkat leggyakrabban nem tudatosan választjuk, és nem is törődünk velük túl sokat, csak mondogatjuk őket újra és újra. Ezzel megerősítve, felerősítve magunkban az önmagunkhoz vagy a helyzethez tudattalanul kapcsolt jelentést.

Miért lényeges ez? Mert az érzéseink sosem közvetlenül a tényekhez kapcsolódnak, hanem a nekik tulajdonított értelmezésünkhöz, a jelentéshez. És ahogy a fenti történet is mutatja, ha változtatsz egy jól begyakorolt értelmezésen, változik a kapcsolódó érzés is. Ez pedig új lehetőségeket, új erőforrásokat nyithat meg előtted.

Képek innen és innen.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!

süti beállítások módosítása