Mindig rohansz, és soha egy perced sincs magadra? Néha már alig állsz a lábadon? Gondoltál már rá, hogy ez akár még a kutyádat is veszélybe sodorhatja?
A kutyád igényeire gondosan ügyelsz: minőségi étel, megfelelő mennyiségű mozgás, kifogástalan állapotú felszerelés, izgalmas elfoglaltságok, jó egészség. Szívedet-lelkedet a családodért és a barátokért. Rád maximálisan lehet számítani a munkában, ott vagy fejben, amikor csak kell. Oszlopos tagja vagy a csapatnak, egyesületnek, szülői munkaközösségnek. Kb. a végtelenségig folytathatnám – és egy valaki csak nem akar sorra kerülni: te. Mi a helyzet a te igényeiddel?
Ne légy önző! – halljuk gyakran gyerekkorunktól. Mivel több elismerést kapunk, amikor másokra figyelünk, könnyű szép fokozatosan háttérbe szorítani a saját igényeinket, szükségleteinket. Van azonban ezzel egy bökkenő, amivel leginkább akkor szembesülünk, amikor már épp késő: más nem tud helyettünk odafigyelni ránk. Így amikor épp egy betegségből vagy balesetből lábadozunk, aggódó pillantásokkal kérdezi a környezetünk, hogy „Miért nem pihentél hamarabb?”
Mit kockáztatsz akkor, amikor minden annyira fontos, hogy csak épp saját magadról feledkezel meg? Többek közt pontosan azt, hogy gondoskodni tudj másokról. Ha nem vállalsz felelősséget a szükségleteidért, és hagyod magad testileg-lelkileg lerobbanni, könnyen olyan helyzetben találhatod magad, hogy a kutyádnak sem tudod megfelelő módon gondját viselni. Elég egy kellemes fertőzés, amit nem tud a legyengült immunrendszered kivédeni vagy egy kisebb baleset, és máris ott a 2-3 hetes kényszerpihenő. Kutyasétáltatás és etetés nélkül. Nem beszélve a családról, barátokról, munkáról, közösségről – mindenről, ami fontos neked.
Amikor legközelebb az utolsó magadra fordítható idődet akarod odaadni valakinek, jusson eszedbe, hogy akkor tudsz jól gondoskodni másokról, ha felelősséget vállalsz saját magadért, és teret engedsz a saját igényeidnek is!
Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!