„Brúnó, fekszik!” A kutya reakciójából a következő pillanatban tudjuk, hogy az történt-e, amit mi szerettünk volna. Amikor egy másik embertől kérünk valamit, rögtön bonyolultabb a helyzet. Lehet, hogy mégsem olyan nagy ez a különbség? Ennek fényében mire érdemes odafigyelni?

A kutyát megkéred valamire, és jó esetben megtörténik a dolog. Vagy nem, és akkor azonnal látod, hogy nem oké az eredmény. Az emberekkel ehhez képest látszólag mindig csak a bonyodalom van. Egy vezető mesélte a következő történetet: „Megkértem a kolléganőmet, hogy írjon egy rövid összefoglalót egy ügyről. Eltöltött vele 3 napot, és végül kaptam tőle egy 12 oldalas anyagot. Ki voltam akadva. Most mondd meg, körül kellett volna írnom, hogy mi az, hogy rövid...?!” Valószínűleg a te zsigeri válaszod is az, hogy igen. Mások esetében született kommunikációs szakértők vagyunk, de azért általában mindenkinél akad 1-2 félrement kérés. Következzen 3 dolog, amire érdemes odafigyelned, amikor egy másik embertől kérsz valamit:

1. Nem gondolatolvasó. Több tanulmány (lásd például itt) vizsgálta, hogy a kutyáknál a testjelek vagy a szóbeli vezényszavak működnek-e jobban. Egyik vizsgálatban sem volt olyan elrendezés, hogy a gazdi csak gondolt a dologra, az eb meg csinálja meg. E tekintetben a kutyák és az emberek hasonlítanak egymásra, egyikük sem gondolatolvasó. Ez azt jelenti, hogy ha kérésed van, azt bizony ki kell mondani.

2. Ugyanazt ugyanúgy. Legendás történetek keringenek a kutyák előtt nem kimondható szavakról. Bármilyen szövegkörnyezetben felismerik, hogy „vacsi”, „séta”, „menjünk”. Mert megtanulták, hogy adott kifejezéseket meghatározott események követnek. Ugyanez a helyzet a vezényszavak kapcsán is. A „fekszik” a hét minden napján, reggel is, este is „fekszik”. Az emberek esetében már nem vagyunk mindig ilyen következetesek. Ami egyik nap „rövid összefoglaló”, az egy másikon simán lesz „kis szösszenet”. Az emberek esetében is fontos, hogy kialakítsátok a közös szótárt, és ugyanazt a dolgot lehetőleg mindig ugyanúgy nevezzétek.

3. Ellenőrzött megértés. A kutyákat egyszerű és rövid idő alatt megoldható dolgokra kérjük – néhány perc alatt el szokott dőlni, hogy egy kérés eredményes volt-e. Az emberek felé intézett kérések esetében azonban gyakran ennél jóval hosszabb idő után jön csak a visszacsatolás. Emellett adottnak vesszük, hogy a közlés egyenlő a befogadással, vagyis hogy mivel mi elmondtuk, a másik pontosan azt értette meg az egészből, amire mi gondoltunk. A valóságban persze ez elég ritkán van így, ezért érdemes néhány kérdéssel visszaellenőrizni, hogy a partnerünk mit is fogott az adásunkból.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!