Voltál már nagy átváltozások szemtanúja? Esetleg te magad is fordítottad már meg az életed korábbi irányát? Szerinted mi motiválta ezeket a változásokat, az igen vagy a nem?

Mit hallunk folyton a változások kapcsán? Kell egy jó ok, amiért megéri változtatni.  Mi az, ami ilyenkor kirajzolódik a szemünk előtt? Valami új, valami haszon, valami nyereség, valami, amit megkapunk. Csak igent kell mondani a kecsegtető pluszra. Hogy lehetne egy nem erősebb ennél?

Tony Robbins évtizedek óta foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy mi szükséges ahhoz, hogy az emberek tartós változtatásokat vigyenek végbe az életük fontos területein, például a kutyázás kapcsán. Sok szép, soha meg nem valósuló terv után a tényleges változáshoz gyakran szükség van rá, hogy beteljen az a bizonyos pohár, tehát az adu ász a nem. „Brúnó a harmadik papucsomat darálta le a héten, innentől biztosan nem hagyom elöl többet!” „Én még egyszer nem fogom ezt a kutyát negyven percig kergetni a futtatóban!” „Márpedig többször nem fogja az állatorvos azt mondani, hogy kövér ez a kutya!”

Tony úgy gondolja, hogy végső soron minden viselkedés mögött két mozgatórugó áll: örömszerzés és a kellemetlenségek, a fájdalom elkerülése. A fontossági sorrend pedig: előbb a kellemetlenségek elkerülése és csak utána az örömök. Vagyis hogy a viselkedésünkre erősebb befolyást gyakorol az, amit semmiképp nem szeretnénk, mint az, amit nagyon.

Ebből pedig egy nagyon gyakorlatias lépés következik a változások kapcsán: Persze tök jó azt elképzelni, hogy mi mindent nyerünk, ha változtatunk – mire mondunk igent, ha elköteleződünk a változás mellett. Azonban ennél fontosabb megtalálni azokat a kellemetlenségeket, „fájdalmakat”, amelyeket csak úgy kerülhetünk el, hogy megtesszük a tervezett változtatást. Kell valami jó ok, amire alaposan nemet mondhatunk.

Képek innen, innen és innen.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!