Ha jók vagyunk valamiben, hajlamosak vagyunk mindig a tökéletest elvárni magunktól. Lehet, hogy pont ez akadályoz meg abban, hogy még jobbak legyünk?

Az életünk nagy részében igyekszünk jól csinálni a dolgokat. Miért ne tennénk, hiszen táplálhatjuk vele a biztonság („Igen, képes vagyok uralni az ilyen helyzeteket!”) és a fontosság („Ezzel a teljesítménnyel tényleg nélkülözhetetlen nekünk!”) iránti igényünket. Lehet a teljesítmény maximalizálásának árnyoldala? Úgy tűnik, hogy igen.

Eduardo Briceno azt figyelte meg, hogy hiába fontos számunkra valami, és töltünk el vele sok időt és energiát, ha mindig jól szeretnénk csinálni, egy idő után egyszerűen stagnálni kezdünk. Mintha egy platót érne el a fejlődésünk.

Hogyan lehet kimozdulni erről a pontról? Briceno azt javasolja, hogy tudatosan váltogassunk két üzemmódot, a teljesítmény módot és a tanulási módot:

• A teljesítmény üzemmódban a már meglévő képességeinket kamatoztatjuk a legjobb végrehajtás érdekében. Biztonság pipa.
• A tanulási üzemmódban azokra a dolgokra koncentrálunk, amiket még nem sajátítottunk el teljesen. Így lehetőségünk van új dolgokat kipróbálni, gazdagítani a tapasztalatainkat. Ennek a működésnek természetes velejárója a hibázás is, amiből aztán van lehetőségünk tanulni. Fejlődés pipa, változatosság pipa.

Te hogyan találod meg az egyensúlyt a teljesítmény és a fejlődés közt?

Kép innen.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!