Coaching két lábon és hat lábon

Kutyás vagyok. Mi a te szupererőd?

2017. január 31. - Nyíri Gabi

i_m_a_dog_parent_what_s_your_superpower_blog_350_v1.png

Hajlamosak vagyunk úgy tekinteni a kutyázásra, mint ahol csak az ebnek kell ezt-azt megtanulnia mellettünk. Belegondoltál már, hogy te mi mindenre váltál képessé a kutyád mellett?

Amikor közös életet alakítunk ki a kutyánkkal, mindenki megváltozik. Csábító azt gondolni, hogy csak az ebnek kell megtalálnia a helyét az új rendszerben, valójában azonban kölcsönösen formáljuk egymást. Sőt, vannak olyan dolgok is, amikben mi gazdik formálódunk. Következzen egy kis lista arról, hogy én mi mindenre váltam képessé a juhászok mellett:

figyi_blog_350_v1.png

Beismerni a korlátaimat: Késő este, teljes sötétben a fasorban sétálunk. A juhászok megállnak, feszült figyelem, valamit észrevettek. Na akkor én is. Meresztem a szemem, hegyezem a fülem, és persze semmi. Bámulok bele a sötétbe. Egy idő után bevallom, hogy én bizony nem tudom, hogy mit nézünk, inkább menjünk haza...

Elfogadni más preferenciáit: A juhászok táplálnak némi vonzalmat a mezőn időnként megtalálható mindenféle iránt, főleg ha az valamilyen elhullott állat maradéka. És mindezt evési szándékkal. Nem kevés ideig tartott elfogadni, hogy Elfeske tényleg szimpatizál egy több napos fél galambbal. Pedig de...

alszik_blog_350_v1.png

Átlépni a határaimat: Természetemnél fogva nem vagyok túl harcias, így a juhászok egyik kedvence, az őrző-védő munka teljesen új világot jelentett. Pláne a szituációs őrző-védő. Például amikor egy-egy bemutatóra készülve felteszik nekem a kérdést: mit szeretnék, pisztollyal (persze olyannal, ami csak durrog) vagy bottal támadjanak meg. Vagy hogy a tréningek során már egészen magabiztosan kiabálom, hogy „Fejezze be a rendbontást, vagy elengedem a kutyát!”

Bármilyen kis helyen elférni: A juhászok – bár fejenként kb. 30 kilót nyomnak – hajlamosak azt gondolni magukról, hogy ölebek, illetve hogy sokkal kisebb helyet foglalnak, mint amennyit valójában. Így akkor is leülnek melléd, ha magadtól azt gondolnád, hogy a saját helyeden te is éppen csak elférsz. És persze mindig kiderül, hogy ha nem ragaszkodsz például a levegővételhez, vagy a vérkeringéshez minden testrészedben, tényleg elfértek ketten-hárman is.

szi_v_macs_blog_350_v1.png

Elfogadni, hogy nem tudok nem kutyásnak tűnni: Egy ideig azt gondoltam, hogy az ember átmenetileg leteheti a kutyás identitását, ha például aktuálisan épp a szakmait szeretné előtérbe helyezni. Amikor viszont egy konferencia szünetében a szép táskádból (értsd amivel alapesetben nem kutyázol) a névjegykártyád helyett egy kakis zacsit kapsz elő, akkor egy kis mosollyal megjegyzed, hogy „ez nem az”, és elfogadod, hogy végérvényesen kutyás maradsz...

Te mit tanultál a kutyád mellett?

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!

süti beállítások módosítása