Coaching két lábon és hat lábon

Mennyire ciki valójában a vérciki?

2015. május 19. - Nyíri Gabi

dog-314811_640_1.jpg

Érezted már egy-egy félresikerült, kellemetlen helyzet után, hogy jobb lenne egy időre inkább eltűnni a föld színéről? Mennyire ciki is valójában az, ami szerinted vérciki?

Mindenkivel előfordult már, hogy valami nem a tervek szerint alakult. Megbotlottunk, amikor beléptünk valahova, így csaknem az orrunkon érkeztünk meg. Belezavarodtunk a mondandónkba a főnök előtt, a vizsgán vagy a hivatalban, éppen amikor szerettünk volna nagyon határozottnak tűnni. Csak a találkozó után vettük észre, hogy foltos a ruhánk vagy elkenődött a sminkünk. Ha még tétje is volt a dolognak, hajlamosak vagyunk azt érezni utána, hogy ez annyira vérciki, hogy senkivel sem szeretnénk többé találkozni!

dog-672227_640.jpg

Mielőtt remetének állsz, érdemes ismerned az emberi gondolkodás egyik sajátosságát. Mindenki önmaga számára a legfontosabb. Mások nem gondolnak ránk annyit, mint mi magunkra. Miért lényeges ez? Azért, mert könnyebben lépünk túl a másik sikerein, problémáin, kudarcain. Gondolj bele, mikor rágódtál utoljára napokig azon, hogy valaki megbotlott, amikor épp belépett valahova, vagy hogy volt egy folt az ingén? Forgolódtál álmatlanul amiatt, hogy valaki kétszer futott neki a mondanivalójának egy megbeszélésen? Valószínűleg nem. Mások ugyanígy túllépnek a te ballépéseiden! Akkor miért gyötörnéd magad azzal, hogy „úristen mit szóltak hozzá a többiek”? Ami neked vérciki, másnak legfeljebb egy pillanatnyi furcsaság.

dog-613927_1280_1.jpg

Ha menet közben felismered, hogy rossz irányba haladnak a dolgok, a javadra is fordíthatod a helyzetet. Íme egy személyes példa. Két héttel azelőtt, hogy életemben először adtam elő konferencián, eltörtem a kezem, aminek egy ronda és kényelmetlen sín lett a jutalma. A beszédem előtt néhány perccel a technikus a kezembe adta a távirányítót, amivel a diákat tudom léptetni, és megállapította, hogy a ruhámon nincs hova rögzíteni a drót nélküli mikrofon dobozát, tehát azt is fogni kellene. Két lehetőségem volt: vagy lefagyok, és tartok egy pocsék előadást, vagy valami meglepővel állok elő. Végül felmentem a színpadra, megmutattam a közönségnek, hogy így jártam, ezért legyenek kedvesek eltekinteni a természetes és magabiztos gesztusoktól. Mivel nyíltan vállaltam, hogy szorult helyzetben vagyok, megnyertem az együttérzésüket és a figyelmüket. Te is elveheted a kellemetlen helyzet erejét, ha felvállalod a többiek előtt, és valamilyen módon építesz rá.

Képek innen, innen és innen.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!

süti beállítások módosítása